Millenáris Széllkapu ötletpályázat

év:  2014

típus: koncepcióterv
helyszín: Budapest / Millenáris
funkció: városi tanya
volumen: 35000m2
építészet: Stiebel Rita / Szepesi János

A városi Tanya 

Pályázati anyagunk egy gondolatfelvetés. Azért született, mert az ötletelés szabadsága hatással volt ránk. Valószínűleg minden pályázaton résztvevő, a terv elkészülte előtt, végig futtatja fejében az összes valós és nem valós elképzelést. Majd hosszas mérlegelés után megszületik egy döntés, amely mellett a csapat leteszi a voksot.

Így tettünk mi is.

A KGM székház bontásával alapvetően egyet tudunk érteni. A régi Ganz gyár épületeinek megmentése, viszont nem lehet vita tárgya! Tilos elbontani! Olyan értékeket képviselnek, amelyek egy esetleges elbontás után soha nem állíthatóak vissza. Az ipari építészet örkségei, múltunk, részünk. A kialakult területet nagyobb beépítésekkel, nem szabad tovább terhelni.

A funkció keresés, ötletelés során felvetődtek reális és kevésbé reális funkciók. Az M jelű csarnok épületbe, minden további gond nélkül el lehet helyezni: szociális bérlakásokat, könyvtárat, kézművesek házát, de akár sportkomplexumot is (uszodával, focipályával, kézi, kosár pályával, stb) létre lehet hozni egy budai pálma és növényházat, egy gasztronómiai központot, auditóriumot, koncerttermet, ipari múzeumot, de akár helyet kaphat itt, az aktuális múzeumnegyedből egy-egy funkció, csökkentve így a Városliget terhelését. Tökéletes helye egy építészeti múzeumnak, mivel az épület magában hordoz olyan értékeket, (beton ablakkeretezés, fakocka burkolat, vasbeton darupálya, hatalmas terek, stb.) amik az építészet méltó bemutatását szolgálják már önmagukban is.

A melegpörgető épülete is lehet ipari múzeum, amely nem hagyja feledésbe a régi korok technikáját, technológiáját. De lehet akár fotográfiai múzeum is, vagy egyéb kreatív, interaktív, a közönséget bevonó, színi előadás, játékok helyszíne.

Pályázatunk funkcióválasztása előtt, fontosnak tartunk pár  Janáky István gondolatot ismertetni:

Gondolatok a műépítészetről és a spontán építésről:

“Talányos az a hazai jelenség, amelyet az építésben a vizuális köznyelvszerű és az áruválaszték-szerű stílusorientációk ellentéte hoz létre. Az előzőre példa lehet egy parasztház és egy klasszicista épület, amelyeknek stílusjegyei mögött jól kivehető a társadalmi méretű megállapodás mozzanata, míg utóbbit példázó épület születésének társadalmi hátterében ilyen, minden kortársat érintő közös ügyet már nemigen érzékelünk.

A vizuális köznyelvszerű stílusigazodások esetében a választást a társadalom összesége produkálja, míg az áruválaszték-szerűeknél csak egyes rétegek, szakmai vagy más kötelékű csoportok, sőt egyének választásáról van szó.

Az előző példapárban az időrendi különbség is az eltérés okai közé tartozott. A mai építésben azonban mindkét irányzat egy időben létezik. Manapság hazánkban – egy sajátos és gyors történelmi és társadalmi változássorozat következtében – karakteresen elkülönbözik egymástól a hivatali építészet és a spontán építés. Ezek viszonya hasonlít az előbb említett árúválaszték jellegű és köznyelv jellegű jelenségek viszonyára. Hazai helyzetünkre vonatkoztatva nevezzük műépítészetnek a tervezőirodai szervezetek és a magánpraxist (is) folytató építészek gyakorlatát, spontán építésnek pedig a magánerős, jórészt szervezetlen, számottevő irányítás nélkül zajló építési tevékenységet.”

“ Az ellentétet jól mutatja az a rikító másság, amely egy házgyárban készült lakótelepi ház külseje, közösségi terei (lépcsőháza, folyosói stb.) és a benne tenyésző lakások között van. Az előzőek a műépítészeti szubkultúra termékei, az utóbbiak a spontán környezetalakítás területei. – Valamikor az épület külseje és a belső részei között elképzelhetetlen volt az ilyen egyenetlenség. Míg a külső és a belső közötti összhang sok magánerővel épült családi háznál ma is felfedezhető.

Az ellentét mélyére nézve feltűnik, hogy a hazai műépítészetnek szinte életeleme a stilizációs tevékenység, míg a spontán építésben a stílus csak valamiféle másodlagos dolog, az életmód, a viselkedés terméke.”   1985

Gondolatok az akaratlagos és önkéntelen építészetről:

“ Az építészetben a külön életre kelt akaratlagosság az ún. Műépítészetben öltött testet. – Az önkéntelenség pedig az ún. Spontán építészetben nyilatkozott meg.”

“ Egy ideig inkább a műépítészet hatott a spontán építésre.”

“ A folyamat iránya azonban lassan megfordul. Vagyis a spontán gesztusok kezdenek visszafele áramlani, a műviségbe.”

“ Később azonban e mozgás oka egyre inkább az, hogy az építészet lassan kiürül, pontosabban: minden megoldás megszületik, az építészet múzeuma megtelik.”   1990

Budapesti urbánus szövetben található Millenáris park, a millennium idején nyerte el jelenlegi formáját. Az eredetileg ipari funkciókkal rendelkező épületek, megőrizve karakterüket új funkciókat kaptak. Az épületek környezete motivációs és interaktív területekre oszlik. Megtalálhatóak benne a Magyarországra jellemző kultúrnövények. Ezzel a gesztussal a városban egyszerre megjelenik a vidék. A városi ember számára kézzelfoghatóvá válik a vidéki hangulat. Ezen jelenséget csak fokozza a manapság egyre több helyen tért hódító közösségi kertek mozgalom, melyeknek sikerét a folyamatosan növekvő érdeklődés is tükrözi.

Pályázatunk alapfelvetése: Vidék a Városban. Koncepciónk ezen gondolatok tükrében kisérletet tesz egy városi Tanya felvázolására. A spontán építészet megjelenése a műépítészetben.

A vidéki tanyavilág jellemzően, puszta közepén, szántók, erdők között meghúzódó épületegyüttesekből áll. Az épületegyüttesek funkcionálisan szervezettek, mindennek helye van. A városi Tanya esetében az urbánus környezet, a betondzsungel, a magas házak között meghúzódó teresedés, a tér, a puszta maga, a városi tanyavilág kialakításának lehetősége.

 A pályázat által meghatározott tervezési területünket képzeletben kiegészítjük a most is működő Millenáris park területével. Így az eredetileg egységes Ganz gyár területén, végbemenő metamorfózis hatására, ma vízionálhatunk itt, egy urbánus környezetbe ágyazott, vidéki alapokon nyugvó városi tanyavilágot. A Margit - körúttól a Marczibányi tér felé haladva fokozatosan tárulnak elénk a tanyáknál ismert funkciók a következőképpen:  

1 / “bejárat”

A jelenlegi KGM székház bejárati előtetőt meghagyjuk. Átértelmezve a városi tanyánk bejárata lesz.

2 / “lakóépület”

Jelen esetben a funkció nem a lakhatás célját szolgálja. De a központban jelen esetben is az ember áll. A közösségnek nyújt lehetőséget pihenésre, gasztronómiai élményekre, kikapcsolódásra. A KGM székházat visszabontjuk úgy, hogy megmarad egy földszintes pillérváz. A pillérvázakat új ruhával, terekkel és funkcióval öltöztetjük fel, helyenként áttörve. Így kialakítunk egy minimális térfalat a körút felől. Ebben az épületben kap helyet egy közösségi térként is funkcionáló fogadó.

3 / “tiszta udvar”

Az M jelű csarnok és a fogadó között kialakuló térrész a “tiszta udvar”, amely egy olyan folyamatosan változtatható nyitott közösségi tér, ahol minden ember megtalálja a saját igényeinek megfelelő helyet. Itt lehet performanszokat tartani, piknikezni, olvasni stb.

4 / “istálló”

Tervünkben az M jelű csarnok kapja a főszerepet. A közkedvelt közösségi kertészet után, kisérletet teszünk a közösségi állattartás életrehívására. Szerintünk lenne igény a városi lakók között háztáji baromfik és kistestű négylábúak tartására, nevelésére. A csarnok épületében (műépítészet) helyeznénk el egy moduláris alapokra épülő, az épület karakterét tiszteletben tartó, egyéni állattartásra lehetőséget adó, ólmátrixot (spontán építés). Az épület monumentális mérete, a moduláris ólmátrixon kívül lehetőséget ad egyéb funkicók befogadására is. Helyet kap itt egy kis előadóterem, higéniai helyiségek, a takarmány tárolására szolgáló helyiségek, stb.

5 / “gazdasági udvar”

Az M csarnok és a fény utca közötti terület a gazdasági udvar. Ezen a területen az állatok időszakosan szabadon lehetnek, a baromfik kapirgálhatnak, a kistestű négylábúak legelészhetnek, a városi emberek pedig az állatok közé mehetnek és a szituáción meditálhatnak.

6 / “pajta, csűr”

A melegpörgető épülete, a városi tanyánk pajtaszínháza lesz. A belső terei interaktív színházi produkciók helye lehet, olyan produkcióké, ahol minden néző más utat jár be az előadás alatt.

7 / “kert”

A gazdasági udvar mögött, a Fény utcán túl, a mostani Millenáris parkban pedig, megtalálható a veteményes, a gyümölcsös, a szőlő, tehát a kert, minden kiszolgáló épületével együtt.

 A közösségi állattartásról:

A közösségi állattartás, a háztáji baromfi, a kistestű négylábúak tartása, egyes családok anyagi helyzetén jelentősen tudna javítani, nem is beszélve az élményről. Többek között a friss egészséges tyúktojáshoz önköltségi áron hozzá lehet jutni. Öt tyúk egy év alatt nagyságrendileg 6 zsák takarmányt fogyaszt el és kb 1000-1500 tojást tojik. Megtakarítható az üzemanyagköltség, ami a tojások üzletekbe, illetve az üzletekből haza szállításához szükséges.

Jelen esetben nem a nagyüzemi állattartásra kell gondolni. Az érdeklődő városi emberek a csarnokban (műépítészet) kijelölt ólmátrixon belül bérelnek egy parcellát, ahol mindenki, egyedi (spontán építés) tetszetős külsejű tyúkólat készít. A tyúkolak 5-10 szárnyas befogadására alkalmassak, ahol szinte háziállatként gondozzák a baromfikat. Akinek ez nehezére esik, természetesen megbízhat mást a felépítésre, vagy vehet előre elkészített ólat is. A baromfitartás ilyen módja erős közösség összekovácsoló erővel is rendelkezik. Az emberek tanácsokat kérhetnek egymástól. Az épület gördülékeny üzemeletetése végett, van pár főállású gazdaember a területen, akit meg lehet bízni - ha épp nem ér rá az ember megetetni az állatokat, vagy összeszedni , a tojást - hogy ezen feladatokat ellása. Mindezek mellet pedig hasznos tanácsokkal látja el a kezdő érdeklődőket.

A városi Tanya egyben túrista látványosság is lehet, a “háztáji” mutatós ketrecek, ólak vonzzák a túristákat. Az életfilozófia kedvelői megtekinthetik a gondos városi gazdák takaros gazdaságait. Versenyeket lehet tartani, kinek szebb, tisztább.pofásabb a parcellája, kinek mennyi tojást tojnak tyúkjai stb.

Természetesen itt is vetődnek fel kényes kérdések, mint pl: a szag, a zaj, a kártevők. A baromfi maga nem szagos, ellenben székletük igen. De 5 tyúk kevesebb ürüléket termel, mint egy közepes méretű kutya. Az épület alapszabályai között az ürülékről való gondoskodás kiemelkedő szerepet kap. Aki nem tartja be a szabályokat, az kizárható a rendszerből. A baromfi ürüléke egyébként optimális esetben nem halmozódik fel, ezért nem szaglik, természetes trágyaként felhasználható és hasznosítható a kertben, ellenben a kutyájéval vagy a macskáéval. Ami a zajt illet, a tyúkok nem csapnak nagy ricsajt. A baromfi ólak hangulatfelelőse a kakas. Szerencsére tojás, kakas nélkül is termelhető. A tyúk éjszaka a takaros ketrecében alszik, nappal pedig kapirgál. Egy rövid ideig tartó kotkodácsolással jelzi, hogy van friss tojás. A hang még mindig jóval csendesebb, mint a városi zaj. A kártevőkről pedig csak annyit, hogy a baromfi nem vonzza a rovarokat, ellenkezőleg táplálékul szolgál nekik. Az emberekre veszélyes szúnyogok, és kullancsok is csemege szárnyasaink számára. A rágcsálókat sem vonzzák a baromfik. Ellenben a nem megfelelően tárolt takarmány szívesen megkóstolják.

Világszerte csökkenőben van az emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerek mennyisége. Kormányprogramok és -szervezetek arra ösztönzik a lakosságot, hogy  saját élelmiszerforrást biztosítsanak maguknak. A háztáji baromfitartás nemcsak élelemhez juttat, hanem a szén-dioxid kibocsátást is csökkenti és besegít a helység élelmiszer ellátásában.

A baromfi elfogyasztja a lekaszált füvet és az ételmaradékot is, így ezek a termékek már a helyszínen újrahasznosulnak. Az élelmiszerek szállítási költségei is jelentősen csökkenthetőek, ha helyben termelik azt. Kiszámították, hogy ha már két kilométer sugarú körzetben helyileg lefedett az élelmiszerellátás, akkor az jelentős segítség a nemzetgazdaság számára.

A másik nagy előny, hogy egészséges, tápanyagokban gazdag tojás kerül a család asztalára, a felesleges tojást pedig a szomszédoknak, vagy jótékony élelmiszerbankoknak lehet adományozni, így könnyebben eljut a nélkülözőkhöz.

A gyermekeket meglephetjük egy pelyhes kiscsibével, amelyet egy dobozban tarthat, az első hetekben hőlámpa alatt. Azután, ha már tollasodik megkérhetjük a kis gondozót, hogy segítsen ketrecet építeni a csirkének. Mindeközben rá fog jönni, milyen szórakoztató és kedves háziállat a kis baromfi.

A gyermekekben kialakul az állat iránt érzett felelősségérzet, ugyanakkor testközelből figyelheti annak az állatnak a fejlődését, amely ételként is az asztalára kerül. Ugyanez viszont nem áll fenn egy kutya vagy egy macska esetében. A gyermek azt is megtanulja, hogyan „készül” a tojás és kedvet kap a saját maga termelte egészséges élelem elfogyasztásához, a későbbiekben pedig a saját háztáji baromfitartáshoz. Ugyanakkor elsajátítja az élelmezés és az újrahasznosítás fogalomkörét. A bogarak, gyomok, ételmaradék, a levágott fű, amely táplálékul szolgál a baromfi számára, finom csirkehús és tojás formájában ennivalóként kerül az asztalra. A baromfi ürüléke pedig trágyaként járul hozzá a zöldség és gyümölcs termeléséhez. „Költségcsökkentés, újrahasznosítás, háztáji baromfitartás,”nemcsak puszta szavak, hanem tartalommal bíró fogalmak lesznek a gyermek számára.

Összegezve felvetésünket, szerintünk a városi ember befogadó készsége ma már megérett egy ilyen jellegű kezdeményezésre. A terület adotságai, az urbánus környezet, a metamorfózis, az akaratlagos és önkéntelen építészet, pedig nagy lehetőséget adnak egy jövőbe vetített városi Tanya életrehívására.

 házátji baromfitartás forrás: link